Fatornyos kis falum

Zöld rámákba feszítik
a táguló mezők a cseppnyi kis
skatulya házakat
és ha téli márványba
vésődnek az ágas-bogas fák
tiszta hó takarja
a megbúvó álmokat

feketébe halkult nénikék
köszöntenek az árnyas tornácokról
szívükben még ott izzik
a becsület parazsa és szavaikból
gyúl a hit lobogó lángja
kézmozdulatukban átölelni látszik
az egész falu határa

itt a zaj az élmény
a nyugalom csend-szalaggal
átkötött ajándék
ha a nyári forróságban mezőkből
vibrál a messzeség párás kékje
egy hollópár régmúlt magyar
meséket korrog az égre
nem szédülnek
a felhőkbe hatalmas gyár-sóhajok
a nagy ürességben nem remeg
az inakba feszült ösztön-félelem
alig van itt valami
és én mégis ebbe a földbe
vetettem mindenem

Tóth Roland