 |
csak az a néhány
ottfelejtett kihűlt szó
szinte szétfeszít
ahogy a szánkba ikrásodik a hallgatás
várjuk hogy kikeljen belőle valami
valami simogató
s ha széttörik a fagyott csend-tükör
az este már újra
közös kert
és százával nyitja
bódító rózsáit
Tóth Roland
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése