2012. október 4., csütörtök

Üveggömb

Macskaköves, szűk sikátorokban
bolyongnak a megkéselt vágyak,
lábam mellől folynak a falakra,
a szürkületbe hígult árnyak.

Körülöttem múlik minden csendben,
nézem a letűnt hősök sorát,
ahogyan feslenek fel az évek,
úgy fogynak lassanként a csodák.

Érzéseim üveggömbbe zárnak,
most már csak te tartasz mozgásban
és itt forog velem minden emlék,
a pörgő hószemcse-világban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése