Macskaköves, szűk sikátorokban
bolyongnak a megkéselt vágyak,
lábam mellől folynak a falakra,
a szürkületbe hígult árnyak.
Körülöttem múlik minden csendben,
nézem a letűnt hősök sorát,
ahogyan feslenek fel az évek,
úgy fogynak lassanként a csodák.
Érzéseim üveggömbbe zárnak,
most már csak te tartasz mozgásban
és itt forog velem minden emlék,
a pörgő hószemcse-világban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése