Csatni kérdés

Sokszor láttam már gasztro blogerek körében a csatnit, de még sosem kóstoltam, és ezért nem is mertem volna nekiállni csak úgy a nagyvilágba, mert ez felénk elég ismeretlen dolog. A hétvégén voltunk egy házavatón, és ott kínáltak a sült csirkeszárny mellé barackos csatnit (egy kis üveggel kaptam is). Sajnos a receptet nem tudták megmondani, de megkóstoltam és mondhatni nagyon meglepődtem, hogy mennyire illik a sülthöz. Nem szokatlan húsokhoz gyümölcsös szószt tálalni, de ez mégis más mint pl. egy áfonya szósz. Ez kellemesen édes és savanyú is, fűszeres és nagyon telt ízű.
Egy nagyon jó megfogalmazást találtam a Terebessen a csatni meghatározására.

Íme:

"Édes, de nem lekvár, savanyú, de nem savanyúság, fűszeres és gyakran égetően csípős, de nem ételízesítő, ám túl tömény ahhoz is, hogy köretként, főzelékként egyszerre nagyobb mennyiségben fogyasszunk belőle. Nem olyan híg, mint egy mártás; darabos, nem pedig krémszerű, mint egy püré. Zöldségből-gyümölcsből főzik, ecettel-cukorral tartósítják, inkább elteszik, mint frissen tálalják. Hidegen szokták fogyasztani. Indiai eredetű, de az angolszász világ régen a magáévá tette, és egyre terjed tovább. Eredetileg mangóból és más trópusi gyümölcsökből készül, hagymával, mazsolával, de ha megértjük a filozófiáját, helybéli alapanyagokból is főzhető kiváló csatni. Érdemes kísérletezni!
A magyar konyhába is beilleszthető: vadhúsok mellé áfonya helyett, főtt marha és egyéb leveshúsok mellé torma, mustár, paradicsomszósz helyett. Bármikor feladható saláták, savanyúságok, kompótok, a megszokott mártások helyett. Kiegészítheti a hideg vagy meleg előételeket."

 A lényeg, hogy most már bátran fogok csatnit készíteni. :)

Barackos csatni