A Karamellizálás olyan mértékben divat szó lett, hogy rosszul vagyok tőle. Ez pont ugyan az, mint pár évvel ez előtt a fenntarthatóság...Fenntartható fejlődéssel robbant a közéletbe, majd hallhattunk fenntartható gazdaságpolitikáról, fenntartható háztartásról, fenntartható cseresznye fáról, fenntartható csirkemellről, fenntartható fejlövésről, fenntartható kutyafüléről és hasonlók...Szerintem miilliók éltek abból, hogy a fenntartható szót valami bóvli kínai termék elé aggatták és eladták.
Bármilyen gasztro tartalmat olvasok az interneten, vagy főzőműsort nézek a tévében egyszerűen nincs olyan, hogy a karamellizálás szó ne hangozna el egy hagyma lepirításánál. Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni ezt a szót olyan ételek esetében amely semmilyen hozzáadott cukrot mézet nem tartalmaznak... A hagymát én üvegesre pirítom, dinsztelem, ha kicsit jobban odakapja akkor barnára. Ha szenesre égetem, mert otthagyom a gázon (még sosem fordult elő szerencsére :D) akkor sem fogom azt mondani, hogy karamellizáltam, hanem azt mondom, hogy béna voltam és szarrá égettem.
Nincs semmilyen gasztronómiához kapcsolódó végzettségem, és értem én, hogy egy sárgarépa, hagyma, gyümölcsök az esetleges magasabb cukortartalmuk miatt előbb megpirulnak mint kevésbé édes társaik, de ezt én nem merném azért karamellizációnak nevezni...Márpedig már nem csak ezek a dolgok, hanem a natúr csirkemell, az oldalas és hasonló dolgok is karamellizálódnak csak úgy cukor nélkül...Nyilván valóan a húsoknak is van cukor tartalmuk magukban, de azért ennyi nem hiszem...
Természetesen egyetértek ha a csirkemell alá dobok 3 ek. cukrot, mézet vagy valami és megvárom amíg a cukorból karamell lesz, beleforgatom a csirkemellet, vagy kisütöm benne az oké...ez esetben valóban nevezhetjük karamellizált csirkemellnek, mert nyilván az...de hát már a spenótot is karamellizálják 2 ek. olíva olajban sütéssel.
Miért kell ezt erőltetni?
Hát nem fáj még a hülyeség?
Egyszerűen a falnak megyek ettől...
